Rólam, mások

 Magam bemutatása mellett, álljon itt kiegészítésként a legutolsó, (2024 május 4-én, a budafoki Magdolna Udvar Galériájában a " Természet mámora" címmel nyílt) önálló kiállításomnak a munkásságomat bemutató-elemző,  -  annak kissé kibővített változatának - ott megjelent a szövege is.

"Bottyán Marianna (B.M.) a hazai kortárs figuratív plein air festészet egyik kiemelkedő, reprezentáns képviselője. Festő családban nőtt fel, és miután a gyermekkorában komolynak indult táncművészeti karrierje zátonyra futott, a család alkotói szellemiségének nyomdokain haladva a képzőművészetet választotta életpályájának, bár némi kitérők ezután is voltak. Képzőművészeti tanulmányainak elvégzése után, 1990-től Köllő Miklós pantomim színházának jelmeztervezője, majd 1991-től tíz éven át a Táncművészeti folyóirat grafikusa lesz. 1993-tól foglalkozik intenzíven festészettel, 2001-től tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének , azóta hivatásos képzőművész. Egy évtizeden át nyarakat tölt lent a Szigetközben és festi annak vizivilágát, közben hosszú évekig tavasszal és ősszel egy dalmáciai művésztelepen alkothat.Az utóbbi években fellendülő hazai művésztelepeknek is keresett festője. A söjtöri plein are festők nyári művésztelepét már ő maga szervezte meg, és irányította. Több mint húsz éve él a budapesti Rózsavölgyben lányával és édesanyjával. . Néhány éve festőiskolát nyitott felnőttek számára, ArtNatura néven, ahol a plein are festészet nyomdokain végez színvonalas művészetpedagógiai munkát. Egyre több festőiskola kedvelt, meghívott művész- tanára.

BM. festői világképe, alkotói világának néhány jellemző stílusjegye:

Festői világképének forrásvidéke a magyar impresszionizmus és realizmus legjobb hagyományait képviselő nagybányai iskola,melynek stílusjegyei máig meghatározóak festészetében, amely ugyanakkor sajátos egyéni látásmódjának, többek között a már- már panteisztikus természet -szemléletének.köszönhetően további egyedi stílusjegyekkel gazdagodott. Vérbeli kolorista, képeit a tematikai sokszínűség is jellemzi. Festményei a látványból, a láthatóból indulnak ki, de mindig túlmutatnak azon, rejtett dimenziók irányába. Képei a látvány igézetében születnek, belőlük ennek a derűje árad, még a komorabb témájú képekből is. Célja, hogy a látvány misztikumát a néző felé közvetítse. Festészetének mottója lehetne: " a színek mámoráról – szívem mámorával" .

B.M. festészetének itt előbb egy festői módszerhez tartozó, majd egy festői világképhez köthető aspektusát említem meg, ragadom ki a sok közül.

A figuratív festészet népszerűségének, a művészetek közötti kitüntetett szerepének befogadás lélektani magyarázata többek között az, hogy a festmény úgymond billeg a két és három dimenziósság határán: egyszerre van jelen a vászon síkbelisége és a háromdimenziós látvány-illúzió, mely beindítja a " kint is vagyok- benn is vagyok " kettősségének, játékosságának megtermékenyítő élményét. A kép textúrája, de leginkább a hangsúlyozott faktúrája (az ecsetvonások, a festőkés nyomok lenyomatai ) mintegy harmadik játékosként belépve még inkább növelik, bonyolítják, izgalmasabbá teszik ezt a játékot, hiszen a felületi formáknak maguknak is van téri hatásuk. És ami itt a legfontosabb, hogy a kép faktúrája árulkodó! A festői kéz gesztusai szó szerint is, és átvitt értelemben is az alkotók kézjegyei. Egyben lenyomatai a művész legbelsőbb érzelmi – indulati állapotának, azoknak őszinte tudatalatti feltárulkozásai. Az anyag megőrzi a pillanat dinamikáját, indulati töltetét. Az íráskép grafológiai elemzéséhez hasonlóan a faktúrák jelenléte, kihangsúlyozása jelentősen hozzájárul a kép értelmezéséhez, élvezetéhez, ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a képhez is és alkotójához is. Nem mindenki fest így. Stílus és alkat kérdése is sok más mellett. Mariann azonban ilyen festő, nem szándékoltan – ösztönösen. Ha elég közelről vesszük szemügyre képeit, feltárulkozik a képek felületeinek ez a csodálatos gesztusvilága, és ezzel együtt, egy maga is játékos, intuitív, őszinte, érzelmileg fűtött, csupa- szív,de öntörvényű alkotó belső világa is. Mindezzel többletként hozzájárulva a kép értelmezéséhez, és a vele való azonosuláshoz is. Számomra B.M. festészetének ez egy jelentős értéke.

Bottyán M. bevallottan, alapvetően vérbeli plein air festő. Még akkor is, amikor műtermi, belső, beállított kompozíciókról van szó. A plein air szó szerint nyílt levegőt jelent. A plein air festő kint a szabad térben alkot, ahol a külső szabadtéri megvilágítás, a fények és árnyékok, a nap beesési szögének, a levegő páratartalmának, a felhők játékának köszönhetően idővel gyorsan változnak. Ebből legalább két dolog következik. Az egyik technikai jellegűnek tűnik, de mégsem csak az: a fény-árnyék viszonyok sokszor néhány óra alatt drasztikusan megváltozhatnak, így a kép nagy részével ennyi idő alatt el kell készülniük. Ez profizmus nélkül nem megy: biztos vonalvezetés, színkezelés, a szerkezetileg, hangulatilag és a színvilág szempontjából lényeges elemek gyors felismerése …Ezt a folyamatot csak erős intuitív érzelmi késztetés indíthatja be. Ide intuíció, és mesterségbeli profizmus szükségeltetik. Mariann mindennek birtokában van. A 25- 30 éves munkássága alatt az 5 perces papír ceruza krokiktól kezdve, az akvarellen, a portré festészeten keresztül egészen a fal nagyságú történelmi pannók festéséig mindent magas szinten elsajátított, persze a legjobban ma is a természet szabadtéri festésekor érzi magát jól .

A természetben való állandó fizikai jelenlét kapcsán, ill. a plein air lényegéből fakadóan a másik lényeges dolog, hogy a kinti erős és sokoldalú fényhatásoknak, valamint a fényviszonyoknak a szabadban való folyamatos változása miatt a lokális színek mellett megjelennek a finom fény és árnyék fokozatok, reflex színek, valőrök, melyek a festői munka során folyamatosan alakulnak, változnak, és melyeknek a festő maga is folyamatos részese, megtapasztalva hogy a valóságnak mennyi különböző arca van-lehet, hogy a dolgoknak mennyi különböző aspektusa van, és mindezt ösztönösen-tudatosan beépíti a képbe. .Legalábbis Mariannál ez történik. A sok különbözőről csak egy kép készül…Egy kép készül a 2,3 óráról, de az egy képben benne van mind a 2,3 óra. Ez az idő sűrítésének és a pillanat megragadásának a képessége is egyben. Aki rendszeresen ilyen közegben alkot, az képes lesz az állandó változás, a mozgás, a létezés és elmúlás örök körforgásában megragadni a pillanat szépségét, a pillanatban az örökkévalóságot. Az impresszionisták ahogy Mariann is, gyönyörűségüket lelik a múlékony világ látványában, az élő és élettelen dolgok szüntelen metamorfózisában, tobzódnak a formákat szétoldó, elnyelő reflexek élvezetében, a sugárzásban, a visszavert és szétszórt fény játékában, sziporkázásban, villanásban. Azt szeretik ami mozog, ami múlékony, a füstök és ködök szeszélyes kavargását, a vizek gyöngyház csillogását, örömmel engedik át magukat a gyors röptű, selyemfényű pillanatnak, az idő futásának. Mariann festészetében azonban ezen túl megjelenik az a plusz is, amit sokan a klasszikus impresszionistáknál már a kortársak is sokszor (az egyik) hiányként könyveltek el. Ez pedig nem más, mint egyfajta jelentés-hordozás. Vagy konkrét dolgokra vonatkozóan, jó néhány képén, vagy általános értelemben minden alkotására értve, amit már vele kapcsolatban említettem is: az,a képessége, hogy a festészet erejével a pillanat szépsége mellett a néző a múló pillanatban is fellelje az örökkévalóságot. Vajda János vers sorával élve azt, hogy: "Csak maga a múlandóság/ Az maga az örökkévaló" (A Balaton partján).

Képei megőrzik az adott látvány tárgyi, vizuális, időbeli- térbeli viszonyrendszerét melyben létezik, mely körülveszi, hiszen ezek feltételrendszere határozza meg a létét, mozgását, megjelenését.) Feltűnő a törekvése az idő megragadására is. Nem megállítására, hanem az időben való létezés megmutatására. Az egymásrautaltság , a minden mindennel összefüggés megjelenítésére. Képei végső soron kísérletek a szétesőben lévő világunk egységének visszaállítására.

Gulyás János

A tárlat néhány képéhez pár soros gondolatot fűztünk, melyek részben alátámasztják, részben kiegészítik a fentieket."